KÖZÉRDEKŰ / VÉLEMÉNYEM /
Az egyik leginkább közösségi alkotó és persze propaganda műhely - mely 2007-ben tragikomikumba illő módon lett boncasztalra fektetve, a MAGYAR RÁDIÓ.
A Társaság a Közszolgálati Rádióért című oldal megannyi írása tárja elénk azt a múltat, ami a hőskor után bennünket is táplált és segített nekünk felébredni (bár úgy látszik nem eléggé) ...
A fenti linken elérhető 2007-es írásommal magam is megjelentem ezen az oldalon. Akkor azt gondoltam, hogy olyan világos a rombolás, annyira lehengerlő a leleplezés, hogy nem létezik, hogy ne legyen ember aki ezek után ne állna a szétvert műhelyek mellé. Igazam lett. Bár ne lett volna! Az elbocsájtottak (magam ekkor már évek óta nem ott voltam, tehát nem magamért szóltam közvetlenül), a Rádió sorsáért felelős emberek, politikai alakulatok, intézmények nem álltak mellé, vagy valamiért nem akarták megmenteni az intézményt. Elfelejtették, vagy sohasem tudták, hogy ez nem egyszerűen egy hírolvasó ház, vagy zenész klub. Sokkal, de sokkal több. Ez mindenki családi tűzfészke is volt egy kicsit. Érzelmileg kötődtünk hozzá, az ország legtávolabbi zugában is.
Azt gondoltam (akkor amikor azokat a sorokat írtuk), hogy nem engedik meg ezt az agóniát. Rosszul gondoltam. Sajnálom.
Az írást azért hoztam most, 2015-ben ide (is), mert az alap semmi nem változott. Lehet, hogy csili-vili lett az új központ, de megszakadt az a folytonosság, ami egy országot, egy intézményt évtizedeken át éltetni tud. Segít az azonosságunk felismerésében, s megtartásában.
Ma már megértem egykori osztálytársam kérdését, amikor Angliában járva egy söröző teraszán elcsodálkozott a tip-top környezeten, azon, hogy évszázadok alatt minden a helyére került - Sakespeare háza ma is olyan, mint évszázadokkal ezelőtt-, mintha ez egy régi-régi terv lett volna. Megkérdezte a pincért: "Uram, meg tudná mondani, hogy ez ország mikor lett készen? ... Mondanom sem kell, ő, a pincér már a kérdést sem értette. Hát hogyne, aki kérdezett, olyan heyről jött, ahol tíz-húsz évente egy csomó mindent ledózerolnak, és felhúznak a helyükön valami mást, valami izét. Mert itt ez az összkép. Valamiért nem akarjuk megóvni az elődeink munkáját, értékeit.
A rádióért elrebegett 2007-es siratók talán aktuálisabbak, mint valaha.
Nem vagyok naív, ha bekapcsolom, szól most is. De ez a Kossuth nem az a Kossuth. 
Úgy gondolom, ha az ember hátrahagyja a kapzsiságot, azzal menti meg a világot.
É B R E D J E T E K !
A P É N Z M I N T A D Ó S S Á G
Ez a beszédes cím sokakat elgondolkodtatott már.
Az alábbi linken egy oktató, szájbarágós, közérthető videót láthattok az adósságpénz kialakulásáról. Tanulságos.
